Lányok-asszonyok minden ami érdekes

Vagyis annak nevezhetnénk, de sajnos még ez sem ilyen egyszerű. Mert ha valaki megállapítja magáról, hogy ő egy kandúr, akinek szüksége van arra, hogy naponta, vagy legalább minden második napon élvezze a testi gyönyöröket, az néhány év múlva azon kapja magát, hogy „őkandúrsága” már beéri a heti egy alkalommal, később havonta egyszer...

Szegény Péteren épp ezért nevetnek a háta mögött az emberek. Péter ugyanis fiatalkorában imádta a nőket, ő volt az a típus a számolatlanul bújtatta ágyba a lányokat, és akire azt mondták: a legyet is röptében... Ő meg igen büszke volt erre, s hitte, hogy ő Don Juan XX. századi magyar reinkarnációja. Az élet azonban ment, ahogy szokott, megnősült, jöttek a gyerekek, egyre több pénz kellett – így Péter egyre stresszesebb lett, amit némi alkohollal igyekezett tompítani. Még mindig azt terjesztette magáról, hogy minden kapható nőt elvisz egy körre, de közben egyre többet beszélt a minőségről. Felesége mellett két szeretőt (!) tartott, és kedvenc időtöltése lett, hogy a fiatalabb férfiaknak elmagyarázta, hogyan is kell egy nőt hosszan és élvezetesen szeretni. Ő ezt tanításnak nevezte – a „tanítványok” inkább hencegésnek tartották.

Ismét eltelt vagy tíz év, amely idő alatt a stressz nem csökkent, ám az elfogyasztott féldecik száma jelentősen megnőtt. Még ugyanúgy ajánlatokat tett a nőknek, ám kiderült, hogy ezek már puszta gesztusok. Az egyik kolléganője ugyanis igent mondott nemrégiben, ám Péter hónapokon keresztül kifogásokat keresett, miért nem találkozhatnak. Ám az esetet úgy könyvelte el, hogy a nő „megvolt”, csak az a baj, hogy a cserfes kis munkatársnő elpletykálta, hogy semmi nem volt köztük. Péter ekkor azzal állt elő, hogy ez egy „plátói szex” – de ezen a nem létező kifejezésen már mindenki csak nevetett.

Egy őszinteségi rohamában Péter bevallotta egyik régi szeretőjének, hogy több mint egy éve nem volt nővel, és az aktus nem is hiányzik neki, elegendőnek érzi, ha kívánhat egy nőt a távolból, ha élvezheti a lehetőség bizsergető érzését. Ezek után Péter milyen férfi? Aki a mennyiségre ad? Aki a minőséget hajtja? Vagy aki a vágyat, a kívánást helyezi előtérbe?

Úgy tűnik, általánosságban igaz a bikákról szóló vicc: a fiatal le akar rohanni a dombról a tehenekhez – ő még a mennyiségre hajt –, a középkorú szép lassan lesétál – ő inkább a minőséget keresi –, az öreg bika meg megvárja, amíg feljönnek a tehenek – már elég a vágy is.

És ez az életkori változás persze igaz a nőkre is.